A kedvenc
2009.03.26. 18:53
Sziasztok!
Stereocilium volnék, a rendszeres Black and White látogatók már ismerhetnek.
Most itt a Heineken és minden más oldalon (is) publikálok hála Omayad barátomnak. Stílusosan fogom kezdeni, ezért hát a koppintás, amit az alcímben fogok írni.
Summáját írom Stella Artois-nak. (Ejtsd: ártoá)
Mivel ez a blog eredendően a szeszes italoknak, azon belül is a sör(ök)nek van szentelve -meghát persze Omayad kérésére- ejtek néhány szót, az általam eddig ismert legfinomabb sörről.
Előtte azonban egy kis előtörténet, csak a tisztán látás kedvéért. A sörrel, mint itallal és élvezeti cikkel kb. 15-16 évesen ismerkedtem meg. Bevallom nehezemre esett az első üveg legurítása, ha jól emlékszem akkor az utolsó kortyokba be is segítettek. De hát 15 évesen az ember még nincs hozzászokva ama ízhez, amit egy tapasztalt söröző álmából felkelve is megismer, még ha nincs is ízlelőbimbója. Az a sör, mely először érintette ajkaimat egy igen becses magyar sör volt, nevezetesen az Arany Ászok.
Aki nem ismeri az azonnal szégyelje össze vissza magát, a többieknek meg csak annyit, hogy: "Na, akkor gondolkodjunk!" Azonban nem erről a nagyszerű sörről fogok írni, azt majd megteszi más (de lehet hogy én), mindenesetre majd csak a későbbiekben.
De visszatérek a történethez: Azután, mint mindenki aki megkóstolta már a fenséges nedűt, én is megszerettem a sört, és előszeretettel fogyasztottam is. Mint az átlag magyarnak, a Borsodi volt az etalon egészen ez előtt két évig. Amikor is megkóstolván a Borsodit felmerült bennem, hogy lehet hogy romlott. Ám mint kiderült, a megváltozott íz nem a lejárt szavatosság hibája. Egyszerűen ilyen lett. Bizonyára mindenki érezte már, az első korty Borsodijánál, azt a fanyar ízt amivel nem lehet semmit sem összekeverni.
Így esett ki hát a Borsodi a kegyeimből, és így találtam rá a kedvenc sörömre.
Az AZFESZT-en ugyanis nem volt más csak Borsodi és Stella Artois. Elsőre gondoltam, hogy nosza próbáljuk ki, noha 50 Ft-tal drágább volt. Hát barátaim azt kell, hogy mondjam: MEGÉRTE. Már az első kortynál érezhető a selymes és lágy íz, amit más sörnél még nem tapasztaltam. És ami a legfurább volt akkor számomra, nem volt meg az a sörre jellemző kesernyés íz, inkább édeskés jellege volt/van. Mindent visz. Leírni pontosan nem is lehet, inni kell, így bátran ajánlom mindenkinek.
Aki nem ismerné annak elmondom milyen formában találkozhat VELE.
Az egyik,(az általam kicsit rosszabbnak minősített forma) a dobozos.
Nálunk is hasonló formában kapni,egyetlen különbség, hogy Magyarországon a 0,5l-eshez juthatsz hozzá.
A kedvencem viszont az üveges (ami a jobbik, de szerintem ez minden sörrel így van).
Hát kérdem én: nem gyönyörű? DE! :)
Másik nagy előnye a Stellanak a többi sörrel szemben, az ízén kívül, hogy a megszokott 4-4,7%-hoz képest a Stella 5,2%-os alkoholtartalommal bír.
És ami még gyönyörű az a hivatalos pohár.
Gyönyörűszép.
Hála az égnek már birtokosa vagyok egynek.
Ez tehát az én kedvenc söröm. Igaz, hogy 40-50 Ft-tal drágább(ez a kocsmákra érvényes), de legalább annyival jobb is.
Köszönöm a lehetőséget!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Omayad 2009.03.26. 19:20:39
bodrimester 2009.03.26. 20:08:33
stereocilium 2009.03.26. 20:18:38
enyém az ízlés tied a pofon :D
am nem bánom, több marad nekem :D