Nagyon, de nagyon rég írtunk, valószínűleg az a két ember, aki megtalálta az oldalt, az már réges régen máshol beszéli ki sörfogyasztási szokásait. De ez így van rendjén, aki nem frissül, az eltűnik a wc-kagylóban.

Minden sörfogyasztó számára eljön az a pillanat, amikor vészesen kezd fogyni kocsmában vagy otthon a pénze. Sajnos a dolgok ezen piszkos oldaláról is kell regélnem, mert áthatja egy sörös minden napjait. Szóval, ha fogy a pénz, akkor az ember visszavesz a fogyasztásból. Kevesebbet iszik, de általában ez nem elég. Inkább lejjebb ad egy kicsit a minőségből, hogy megmaradjon az egész estére való fejadag. Ilyenkor jön az kocsmában, hogy mi keletiek a borsodihoz, pestiek és nyugatiak a sopronihoz fordulnak. Otthonról pedig napi adagunkért az olcsóbb helyekre kezdünk el járni, nem tévedünk a sarki éjjelnappaliba, ahol aranyáron ránk sózzák a 0,33-as Heinekent. Inkább elmegyünk a TECSÓba és keresünk vmi olcsóbb tömegterméket. Ilyen kalandozásai folyamán sikerült Omayadnak és stereociliumnak beszerezni a termékcsalád gyengébbik fajtáját a Tesco Lager Beert. Dobozos, fél literes, világos sör.

Kinézetre meglepően igényes, a magyar átlagközönség tipikus tagja, mint amilyen én is vagyok, a kék csíkos undormányt várta. Ocsmány kék csíkok helyett azonban gazdag színvilág és szép betűk jelzik a sört. Ugyanúgy szisszen, mint egy minődégi nedű. Csak az a baj, hogy belekóstolva nem nyújtja azt az élményt. Bűnszar íze van, ezt még a Magyar Alkoholisták Szövetsége sem ajánlja emberi fogyasztásra. Irtózat keserű. Alkoholtartalma asszem átlagos, valahogy a Tesco nem nagyon reklámozza neten sehol. Egy-két bátrabb blogoló, fórumozó nyilatkozik a család termékeiről és senki nincs nagyon oda értük. Egy igényes írás: www.sorlap.hu/index.php Emellett hosszas keresésre találtam egy külföldi oldalt, ahol a nemzetközi üzletlánc sok-sok sörmékét hsonlítják össze. Felismer vki 2-nél többet a listáról?

Az a furcsa, hogy olyan csomagolású söröket, amit a cikk említ, mi keresve sem találunk itt Vadkeleten a Tescoban. Meg persze sehol máshol se. Nem tudom, hol szerezték be az írók őket. Na mindegy. Haladjunk tovább.

Következő alkalommal két hősünk kicsit tovább merészkedett. Az előző alkalom tapasztalataiból arra következtettek, hogy a Lager Beer soha többet nem fordul meg a kezükben. És akkor került be keresőmezejükbe egy elmondhatatlanul libafos és barna keverékére hasonlító színű doboz. A Strong Lager.

Stereocilium a netes berkekben híressé vált képen éppen a Lager minőségét ellenőrzi

Sajnos a strong Lagerről nem találok a neten képet, az egyetlen fénykép pedig egy bizonyos faszkalap P12 100 km-re lévő gépében rejtőzik, egyelőre nem tudok hozzáférni. A doboz mondjuk nagyrészt csak a színében különbözik a Lagertől. Van benne barna meg fekete, ennyi. Viszont a tartalma.

Még mindig nem éri el a Tesco Value sem a Borsodit, sem a Sopronit, vagyis az óccsós sörök királykategóriáját. Íze viszont határozottabban jobb, mint a Lageré. Ha jól emlékszem, akkor 7% az alkoholtartalma, ami sokat dob rajta. Nem olyan keserű, már-már iható szinten mozog. Csak jól le legyünk előtte izzadva és üljünk a Szaharában délben.

A konklúzió az lenne, amit már eddig is tudtunk: a Tesconak nem lenne szabad Magyarországon saját termékeket gyártani vagy pedig igazodjon rohadt gyorsan az angol színvonalhoz. Mert így továbbra is csak az ország röheje marad.

Kis kultúra a búrátoknak, remélem mindenki nagyon figyel. Szóval a sört lehet szeretni, meg utálni. Van aki megissza, van aki isteníti, van aki fintorog tőle. Én megszerettem. A jó sört. De a jó sör kétféle összetevőből áll: sör+tálalás.

A sört ugye mindenki íze, szaga, bűze, ára alapján választja ki magának. A sörfogyasztó pontosan tudja, hogy melyik árszegmensben melyik sört fogja fogyasztani. Nagyon ritka, hogy mást is kipróbál a bejáratott márkák helyett a hétköznapokban. Megissza, ha úgy érzi, hogy sörre van szüksége (itt most alkoholista nagypapákról ne beszéljünk, akik a nap 24 órájából 24-ben szeretnének sört és stampedlit nyomatni), méghozzá azt, amelyik akkor jól esne neki.

Térjünk rá a szerintem legfontosabb részletekre, a sörivás körülményeire. A legfinomabb sör fogyasztásának élményét is el lehet szúrni, ha nagyon ügyes vagy. Szóval figyelj oda, mert kellemetlen meglepetésben lehet részed. Először is, nem mindegy, hogy milyen kiszerelésű sört iszol. Dobozosat csak legvégső megoldásként, ha nem akarsz mást inni! Annak szar az íze. Az üveges vagy a csapolt a nyerő. Aztán nem árt, ha be van hűtve, mert ugye a meleg sör a húggyal van rokonságban. A jéghideg sör sem az igazi, széjjelfagyasztja a nyelőcsövedet, nem érzed az ízeket sem a nyelveden, kérdem én, akkor minek iszod. Szóval legyen meg az optimális hőmérséklet, amin fogyasztod. Nem túl hideg, nem túl meleg. A torkodat nem bassza el, viszont nagyon jól esik a melegben. Emellett tisztítja a vesét.

Az sem mindegy, hogy milyen formában iszod. Dobozból ugye úriember nem iszik sört. Pohárból akkor, ha nagyon úri, sznobköcsög társaságban ülsz, akik kinéznének, ha máshogy tolnád (ilyen haverral épeszű sörfogyasztó nem rendelkezik, mert valószínű, hogy még furcsábban néznének, ha esetleg be is rúgsz). Az általános sörfogyasztási forma a korsó és az üveg. Az üveget azok használják, akik szeretnének ellenőrzött, extra víztől mentes sört inni, megértem őket. Emellett a korsó is finom lehet, hiszen azt folyamatosan hűtik, nem melegedhet meg, mint az üveges. Itt rábíznám az olvasókra a döntést, ki ki kedve szerint döntse el, melyikbe invesztál.

Van még egy dolog, ami szervesen a sörfogyasztó kultúra része. A hab. A legtöbben utálják, hiszen a hab azt jelzi, hogy fogy a szénsav a sörből, "romlik".  Kevés ember szereti a sörhabot, mivel tisztán keserű, és nem jellemző rá a tejszínhabos állag. Egyszóval vigyázzunk elvtársak, nem mindegy hogyan állunk fel az asztaltól vagy tesszük le az asztalra az üveget. A korsónál pedig ügyeljünk arra, hogy a pultos ne basszon át minket a palánkon, a pénzünkért nem habot, hanem sört szeretnének a legtöbben kapni.

Ha minden feltétel adott, és jól ki is vagyunk szomjazva, akkor nagyon jól esik a folyékony kenyér. Fogyasszátok egészséggel, de csak mértékletesen, egy este nem szabad kifosztani egy kocsmánál többnek a készletét. Egészségetekre!

Nagyon leállt mostanság a blog, megpróbálom kicsit felrázni, remélem sikerül és szerzőtársaim is kedvet kapnak a folyékony kenyér fogyasztásához. Következő boncolnivaló sörünk a drágább fajták közé tartozik, cserébe kiváló minőséget és sokat meglátott üvegeket foghatunk a kezünkbe. Ma esti témám a Miller Genuine Draft.

Történetünk 1855-ben indul, az akkori Amerikai Egyesült Államokban. Az ország nemrég nyerte el jelenkori méretét. Folyik a bevándorlási láz, egyre több ember vándorol az óhazából az újba. Köztük is jelentős számban vannak a németek. A német nép tagjaként, mint egyszerű farmer érkezik meg Frank Miller a lehetőségek földjére. Egészen Milwaukee-ig jutott, Wisconsin szélére. (A város 100 km-rel fekszik Chicago felett, de másik államban.) Felvásárolta a Plank Road Brewery-t (Plank úti sörfőzde). A kis főzde nem volt nagyobb egy korabeli viktoriánus háznál, fák környékezték mindenfelől. Ki gondolta volna, hogy 150 évvel később már egy hatalmas városrész, a Miller Co. központja, a Miller Valley áll majd a helyén. A Miller Co. jelenleg a második legnagyobb amerikai sörgyártó. Tulajdonjogának 2/3-át jelenleg az a dél-afrikai cég birtokolja, akik a Dreher Sörgyárak Zrt.-t is működtetik.

És már tudjuk is, hogy jutott el kis hazánkba a tengerentúli nedű. Ugyan csak Olaszországban gyártják, mivel itt található a legközelebbi gyáruk, de a recept mindenhol megegyzik. A Miller cégnek többfajta márkája van, a Genuine Draft a hagyományos húzóágazata, különleges lepárlási mechanizmussal. Idézek a honlapról:

A Miller egyedülállóan lágy ízét a különleges Cold-filtering (hidegen szűrés) technológiának köszönhetően nyeri el. Ez az egyetlen sör, amelynek készítése során ilyen technológiát alkalmaznak. A sörfőzést követő fázisban a sörlét azonnal 35Co-ra hűtik, hogy megőrizzék a sör friss, telt ízét, a négyszeres szűrési folyamatig pedig fagypont közeli hőmérsékletig hűtik tovább. A különleges tisztaságú, aranysárga sör eléréséhez az utolsó szűrési fázisban a jéghideg sörlevet egy porózus kerámia szűrőn folyatják keresztül, amelynek segítségével eltávolítják az összes szennyeződést, amely károsíthatja a sör ízét. A szűrt sört rendkívül tiszta körülmények között, sterilizált üvegekbe és dobozokba, illetve hordókba töltik, így biztosítva a pasztörizálatlan sör eltarthatóságát.

A világon ez az egyetlen olyan, nagy népszerűségnek örvendő sör, amelyet ezzel a technológiával készítenek.

Hogy ebből mit érzékel egy átlagfogyasztó? Irtózatfinom. Lágy íze van, hölgyek is nyugodtan fogyaszthatják. Behűtve véleményem szerint ver mindenféle sört. Az üveg vmi gyönyörű, pont kézre áll. Sajnos csak 0,33 l-es kiszerelésben létezik, de ez semmit nem von le az értékéből. Alkoholtartalmas 4,7 V/V %, ami megfelel egy átlagos magyar világos sörnek. Minőségi ital, nem minden napi alkalmakra.

Ezt természetesen mások is észrevették rajtam kívül, több neves kitüntetést is megnyert:

A Nagy Amerikai Sörfesztiválon (Great American Beer Festival), az „Amerikai Stílusú Prémium Sör" kategóriában eddig 1 arany, 5 ezüst és egy bronzéremmel büszkélkedhet.
A Sör Világkupán (World Beer Cup) pedig, szintén az „Amerikai Stílusú Prémium Sör" kategóriában, ezüstérmet nyert.

Ki kell még térnem az árára. Mivel importált sör, ezért azt várnánk, hogy pl. Coronita árban van, ami bizony 5-600 Ft-nál kezdődik. Az MGD viszont a legtöbb magyar bevásárlóközpontban megtalálható, mindössze 250 Ft-ért. Persze a magyar tárcáknak ez sem túl gazdaságos, de azért higyjétek el, egy sikeres vizsga, felvételi vagy egy állás megszerzése után nincs jobb módszer arra, hogy a sörkedvelő kipehenje az elmúlt nap fáradalmait.

Először is nagy nagy köszönet Omayad kollégának, aki meghívott erre a remek kis oldalra. Azon leszek, hogy színvonalas írásokkal lássam el az oldalt, informálva az olvasókat sörfogyasztási szokásainkról.

Sörrel mint minden magyar gyerek elég hamar megismerkedtem. Utáltam is, mint a bűnt. Mert keserű, mert semmihez nem hasonlítható az íze. Ma is az a véleményem, hogy a keserű sörök nem nagyon ihatóak. Sokkal jobban szeretem a kicsit édeskés italokat, csakhogy ezek egy más árszegmensben húzódnak. Én nem ezekben a körökben mozgom. Szóval növekedtem szépen, egészségben, intelligenciában egyaránt. 16 évesen aztán rákaptunk haverokkal a csocsóra. De ugye csocsóasztal meg csak kocsmában van. Kocsmában meg hülyének nézik az embert, ha nem fogyaszt vmilyen alkoholtartalmú italt. Mintha nem is oda tartoznál. Szóval sör, boroskóla, ilyesmi kezdett bejátszani. A csocsózás mellé jöttek a sörözések, a nagy beszélgetések, sok-sok röhögés. Bevallom, legtöbbször ma is csak azért megyek sörözni, mert a társaság olyan. Na, még néha jól is esik, ha elfáradt, megszomjazott az ember. 

Elárulok egy aprócska részletet magamról, borsodi gyerek vagyok. Nálunk nincs olyan, hogy vki nem a Borsodit issza. Mert olcsó, mert Bőcsön van a gyár, ami az országot ellátja. Mert gyakran olcsóbb, mint az üveges ásványvíz meg az ilyen-olyan Beverages Cola. Mert hozzászoktunk, megszerettük. Szóval nálunk a legtöbb kocsmában Borsodit biztos lehet kapni.

A gyár történetéről itt olvashattok. Mára már kis hazánk vezető sörévé nőtte ki magát. Szerintem messze jobb, mint a hasonló árkategóriában mozgó sörök, a Sopronit például mérföldekkel lekörözi (az utóbbiból néhányszor fogyasztottam már, csapoltat, üvegeset, mit mondjak, pfujj). Leközönségesebb fajtája a Borsodinak a világos sör, a legelső sikerszéria, ami azóta is hódít. Egyesek szerint nagyon sokat romlott az elmúlt években a minősége. Én nem olyan rég óta fogyasztok Borsodit, hogy ezt meg tudjam ítélni. Nagyöreg, sörfogyasztó nyugdíjasok szerint sokat változott a márka, de nem az elmúlt években, minimum 10 éve változott a sör. Ki tudja, új recept? Mindenesetre nekem a mostani is ízlik, ha megfelelő az alkalom. Az első korty elég kesernyés, vki ezt szereti. Ha ez lement, akkor már viszont nem sok baja van a sörnek, hagyományos világos. Az utolsó néhány korty küzdősebb, de ez általános sörprobléma, lehetetlenség megoldani, hogy a beszélgetések közben elhúzódó fogyasztás közben a vége meg ne melegedjen, mellette a szénsav is elillan, reményünk sincs, hogy friss legyen. Valószínűleg, amelyik gyár ezt a problémát megoldja, Nobel-békedíjat, és hatalmas rajongói tábort szerez majd magának.

A gyár többféle irányban is próbál haladni a korral. A Világos mellett háromféle sörfajtával versenyez a piacon: a Bivaly, a Póló, a Borostyán, mind más-más ízvilággal rendelkezik. Mostanában fedeztem fel, hogy a Borostány nagyon finom. Nem rendelkezik azzal a kesernyés ízvilággal, mint a Borsodi Világos, édeskésebb is. A gyár a Prémium kategóriába sorolja, ennek ellenére ára a többi Borsodival egy szinten mozog. Ajánlom mindenkinek! A Bivaly nekem nem ízlik annyira, túl erős az íze.  Éppen ezért nem szeretem a barna söröket sem. Persze ízlések és pofonok. A Póló pedig alkoholmentes, hölgyeknek való, férfiaknak az első lépés a guminő felé.

A Borsodi Sörgyár olcsó áraival, legtöbbeknek ízlő söreivel próbál meg versenyezni. Aktív marketingtevékenységével próbál operálni a fogyasztók tengerében, ki ne látta volna szellemes reklámjaikat, amiben a hölgyek valahogy mindig megszívják, a jófej haverok meg hozzák a Borsodit. Ezzel is sikerült felnőni a Soproni mellé, ma már sztem verik is őket. Emellett támogatja a gyár a magyar sportélet különböző tagjait, zenei fesztiválokat. A Hegyalja például egy az egyben a Borsodi fennségterülete. A Volt meg a Sopronié, megy  a harc rendesen ;)

Szóval óccsó, sztem finom, és általában behűtött :D borsodi sörökkel találkozhat a fogyasztóközönség, ami egy forró nyári délutánon rohadt jól esik, és még a vesénket is kimossa.

Ja, igen, majdnem elfelejtettem. Fogadjatok meg tőlem egy elég fontos sörfogyasztási szabályt. Akármilyen sört is isztok, az üvegesnek a legjobb az íze. Az egyenesen a gyárból jön, még akkor is ha "teherautóról leesett" verzió. Abba nem nyúlt bele senki. Gyárilag ellenőrzött minőség, amit az ÁNTSZ, a fogyasztóvédelmisek meg még ki tudja hányféle szervezet bevizsgált, minősített. A dobozos is ilyen, viszont ennek meglepő módon sokkal rosszabb az íze. Mintha a fémdoboz adna neki egy kis plusz mellékízt, ami elrontja az eégsz összképet. Annál még a vizezett, csapolt is jobb.

Sziasztok!

Stereocilium volnék, a rendszeres Black and White látogatók már ismerhetnek.

Most itt a Heineken és minden más oldalon (is) publikálok hála Omayad barátomnak. Stílusosan fogom kezdeni, ezért hát a koppintás, amit az alcímben fogok írni.

Summáját írom Stella Artois-nak. (Ejtsd: ártoá)

Mivel ez a blog eredendően a szeszes italoknak, azon belül is a sör(ök)nek van szentelve -meghát persze Omayad kérésére- ejtek néhány szót, az általam eddig ismert legfinomabb sörről.

Előtte azonban egy kis előtörténet, csak a tisztán látás kedvéért. A sörrel, mint itallal és élvezeti cikkel kb. 15-16 évesen ismerkedtem meg. Bevallom nehezemre esett az első üveg legurítása, ha jól emlékszem akkor az utolsó kortyokba be is segítettek. De hát 15 évesen az ember még nincs hozzászokva ama ízhez, amit egy tapasztalt söröző álmából felkelve is megismer, még ha nincs is ízlelőbimbója. Az a sör, mely először érintette ajkaimat egy igen becses magyar sör volt, nevezetesen az Arany Ászok.

Aki nem ismeri az azonnal szégyelje össze vissza magát, a többieknek meg csak annyit, hogy: "Na, akkor gondolkodjunk!" Azonban nem erről a nagyszerű sörről fogok írni, azt majd megteszi más (de lehet hogy én), mindenesetre majd csak a későbbiekben.

De visszatérek a történethez: Azután, mint mindenki aki megkóstolta már a fenséges nedűt, én is megszerettem a sört, és előszeretettel fogyasztottam is. Mint az átlag magyarnak, a Borsodi volt az etalon egészen ez előtt két évig. Amikor is megkóstolván a Borsodit felmerült bennem, hogy lehet hogy romlott. Ám mint kiderült, a megváltozott íz nem a lejárt szavatosság hibája. Egyszerűen ilyen lett. Bizonyára mindenki érezte már, az első korty Borsodijánál, azt a fanyar ízt amivel nem lehet semmit sem összekeverni.

Így esett ki hát a Borsodi a kegyeimből, és így találtam rá a kedvenc sörömre.

Az AZFESZT-en ugyanis nem volt más csak Borsodi és Stella Artois. Elsőre gondoltam, hogy nosza próbáljuk ki, noha 50 Ft-tal drágább volt. Hát barátaim azt kell, hogy mondjam: MEGÉRTE. Már az első kortynál érezhető a selymes és lágy íz, amit más sörnél még nem tapasztaltam. És ami a legfurább volt akkor számomra, nem volt meg az a sörre jellemző kesernyés íz, inkább édeskés jellege volt/van. Mindent visz. Leírni pontosan nem is lehet, inni kell, így bátran ajánlom mindenkinek.

Aki nem ismerné annak elmondom milyen formában találkozhat VELE.

Az egyik,(az általam kicsit rosszabbnak minősített forma) a dobozos.

Nálunk is hasonló formában kapni,egyetlen különbség, hogy Magyarországon a 0,5l-eshez juthatsz hozzá.

A kedvencem viszont az üveges (ami a jobbik, de szerintem ez minden sörrel így van).

Hát kérdem én: nem gyönyörű? DE! :)

Másik nagy előnye a Stellanak a többi sörrel szemben, az ízén kívül, hogy a megszokott 4-4,7%-hoz képest a Stella 5,2%-os alkoholtartalommal bír.

És ami még gyönyörű az a hivatalos pohár.

Gyönyörűszép.

Hála az égnek már birtokosa vagyok egynek.

Ez tehát az én kedvenc söröm. Igaz, hogy 40-50 Ft-tal drágább(ez a kocsmákra érvényes), de legalább annyival jobb is.

Köszönöm a lehetőséget!

Zárós határidőn belül, megrendezésre fog kerülni az első hivatalos SÖR-szépségverseny. A versenyen méltán híres szakemberek,érdemes művészek és természetesen a sörök nagy kedvelői az alkoholisták is részvesznek a zsűrizésben. A verseny előtt néhány nappal jelentkezni kell a szerkeztőség tagjainál, mely során nemcsak az előadó hanem a márka jelleget is fel kell tüntetni amit az illető reprezentálni szeretne.A verseny végén pedig a bírák a pontozások után,meghozván döntésüket az első helyezettet meglepetésben részesítik.

Az előadásoknak tartalmaznia kell a sörök eredetét,készítési módját,fellelhetőségeit, és természetesn végül de nem utolsó sorban az előadónak hoznia kell legalább egy üveg mintát, amelyet a szakmai zsűri értékelni tud.

Bízom benne, hogy lesznek jelentkezők és így a verseny ősi és kultúrális szelleme nem vész a régmúlt ködös időkbe,mint a Sárkány sör receptje,amelyet a helyi intersparban vásároló nyugdíjasok élesztettek fel.

Sikeres felkészülést és mint mindig EGÉSZSÉGETEKRE!!!!!

Üdv mindenkinek!

Első komolyabb kísérlet valami szöveg féle összedobásra.Sose csináltam még ilyet és kitudja lehet sose fogok többet. Node komolyra fordítva a szót mit is kéne igazából írni a kedvenc sörömön kívül. Nos erre keresem a választ ?!?!

Naplónak és magának a kézzel írásnak sem vagyok híve, ezért döntöttem amellett, hogy valami efféle módon teszem közé gondolataim. Azt mondom csapjunk a lovak közé és már is kiragadnék valami kis szösszenetet a mai napból: (természetesen csak diszkréten)

Szóval mai "létfilozófiai lufim" mi másról szólna, mint a sör és a sörfogyasztás gyönyörűségéről.Először is tisztáznunk kell, hogy nincs rossz sör. Amit onnan tudunk, hogy  nem az ember választja a sört ,hanem a sör választja a személyt. Ezt az alapigazságot mindenki megfigyelheti közvetlen sörfogyasztó környezetében, hiszen mindenkinek van olyan ismerőse, aki teszem azt a Sopronit,míg más a Borsodit addig vannak olyanok akik magát a sört sem szeretik. Igazából az utóbbit pontosítanom kell hiszen nem a sört nem szeretik, hanem még azzal a sörrel nem találkoztak ami őket kedveli. Saját tapasztalatom, hogy egy személy nem igazán kedvelte a sört, míg nem kipróbálta az általam legjobban kedvelt(vagyis amaz sört mely engem választott fele barátjának)Lager terméket és azonnal felcsillant szemében a fény.Szerelem első látásra...azonnal lehett tudni ,hogy ez a történet csak most kezdődik el, és azóta is szivesen és örömmel fogyasztja a hollanad sörgyártás eme remek habos termékét.

Nos ,hogy a sört mint italt kielemeztem (természetesen csak a kedvelés szintjén) ezután tekintsük át a fogyasztás kultúráját. Mindenk ismeri az aranyszabályt, vagyis "Ökör iszik magában." Nos itt kell megjegyeznem ,hogy ez nem teljesen igaz. Hiszen egy megfáradt nap után, mikor hazatér az ember az otthonába, néha nincs is annál jobb mint leülni, elhelyezkedni kényelmesen és egy üveg aranylóan habzó italt,szigorúan pohárba kitöltve, elfogyasztunk.Természetesn a barna sör kedvelőit nem szeretném kizárni, így rájuk is igaz a hasonlatom. Nem tagadom a sör legjobban a barátokkal esik, ez így van rendjén. Nincs is annál jobb, mint mikor a társaság egyöntetűen kocogtatja össze a korsóit és egyszerre kívánják egymásnak hogy:"EGÉSZSÉGEDRE!" 

Eme sorokkal zárnám a mai napot és én sem tudok annál szebbet kívánni, mint hogy EGÉSZSÉGETEKRE!!!!!!